Elhiszed, hogy méltó vagy a boldogságra?

Tavaly voltam Pál Feri egyik előadásán, ahol a Szorongástól az önbecsülésig című könyvéről beszélt. Az atya említett egy dolgot, amiben nagyon egyet tudtam érteni vele, mégpedig, hogy hajlamosak vagyunk egy kalap alá venni és szinte egymás szinonimájaként használni az önbizalom, önértékelés, önbecsülés fogalmakat. Ez engem is arra sarkallt, hogy összeszedjem mit is tudok erről a témáról és elgondolkodjam, hogy nekem milyen a megértésem jelenleg róluk, hát ezeket a gondolatokat szeretném most megosztani veletek.

Boldogságleves

Az jutott eszembe, hogy a boldogság tulajdonképpen olyan, mint a mesebeli kőleves. Nem kell, hozzá semmi, de azért jó sok minden kell hozzá. :-) Kell hozzá például önértékelés és önbizalom, ezek által önmagunk szeretete. Kell hozzá még elfogadás, hogy képesek legyünk együttérzéssel fordulni magunkhoz és bizony bátorság is kell, hogy merjük vállalni a sebezhetőségünket. És talán a legfontosabb mind közül, a hit abban, hogy minden ami történik az a javunkat szolgálja.
Mivel a boldogság nem egy személyes intézmény és akkor igazán jó ha megosztjuk, így ha sikerül elkészítenünk ezt az ínycsiklandó fogást, bátran kínáljunk meg vele másokat is.
És aki eddig azt gondolta, hogy a fent említett minőségeket előbb másoknak kell adnunk, hogy előbb másokat kell szeretnünk, értékelnünk és becsülnünk és majd aztán mi is kapunk valamit cserébe " majd, ha méltóvá válunk," azok gondoljanak arra, hogyha nem főzöm meg a levest, nem tudok majd mit szétosztani.

A következő bejegyzésekben megpróbálom sorra venni a hozzávalókat :-)